Nappalok és éjszakák

2012 január 10. | Szerző: lájtblu |

 Kezdtem megszokni,hogy éjszaka dolgozok és nappal alszok.Nagy változás volt az eddigi életemhez képest.Általában 6 fele már a bárban készülődtem..haj,smink,fekete hosszú ruha,amit 11 után kellett átcserélni valamivel rövidebbre.

A pincérekkel és pár brazil,venezuelai lánnyal nagyon jóba lettem és napi szinten találkoztam velük.Volt aki már nem járt minden nap be a bárba,csak azokon a napokon,amikor nagyobb volt a forgalom.Ez általában csütörtök és a hétvége volt.Ők megtehették,hogy nem járnak be,sokat kerestek és saját lakást béreltek.Már nem függtek senkitől.Sajnos én nem voltam még ilyen szerencsés helyzetben.

Mivel én az apartmanban laktam ez azt jelentette,hogy minden nap köteles voltam dolgozni.Egyébként ezzel nem is volt bajom,csak voltak olyan napok,amikor nagyon kevés vendég volt és ilyenkor nagyon unalmas volt.Vártuk,hogy jöjjön valaki és ha az a valaki törzsvendég volt,akkor az valakihez jött és ez a valaki nem én voltam.Voltak olyan lányok,akik már több,mint egy éve dolgoztak itt és nekik visszajáró vendégeik voltak,akikkel szívesen beszélgettek.Sokszor olyat is láttam,hogy a vendég ajándék arany nyakláncot vett a lányoknak.Nekem ekkoriban még nem voltak törzsvendégeim,hiszen még csak egy hónapja voltam kint.

Ez idő alatt megszoktam a helyzetet.Már egész jól ment a spanyol is.Tudtam beszélgetni a vendégekkel,akik egyre több italra hívtak meg és végre elkezdtem keresni annyi pénzt,hogy rendesen egyek és még új ruhára is tellett.

Napközben,amikor a barátom végzett a melóhelyén mindig eljött és programoztunk.Voltunk moziba,ami igen vicces volt,mert nem mindig értettem,hogy mit mondnak,de ő lelkesen fordított nekem.Vasárnap szünnap volt,akkor mindig beültünk a Jep-be és kirándultunk szebbnél-szebb helyekre vitt el.Nagyon megszerettem ezt a kedves és mindig mosolygós fiút.