Kezdet

2011 április 6. | Szerző: lájtblu |

 Már gyermekkoromban sem tudtam a popsimon ülni és ez az évek elteltével sem változott.Mindig mehetnékem volt.Tele voltam sok-sok tervvel.Mindent látni akarok-gondoltam akkoriban(gimnazista voltam).

Azóta sokat változtam,sokat tanultam és nagyon sok helyet bejártam,de még mindig mehetnékem van.Nem szeretnék leragadni Budapesten és itt megöregedni.

Mikor leérettségiztem megfogadtam,hogy elindulok és elmegyek Amerikába,de nem is akárhova hanem Mexikóvárosba.Egyik ismerősöm akkoriban egy cégnél dolgozott kint és az ő menedzserével vettem fel a kapcsolatot.Megbeszéltünk egy találkát.Akkor és ott én már tudtam,hogy mehetek.A nő azt mondta,hogy már jövő héten van szabad hely és mihamarabb kezdhetem a pincérkedést és táncolást kint.Teszem hozzá sosem dolgoztam vendéglátóiparban,hacsak a Burger Kinget annak lehet venni.

Hazamentem és közöltem a családdal,hogy akkor most én elmegyek egy fél évre.Anyum csak legyintett,tudta ha én valamit kitalálok akkor az úgy van.Persze féltett,hiszen akkoriban lehetett hallani,hogy elrabolnak lányokat és efféle szörnyűségeket.Cseppet sem féltem.Sosem voltam ostoba.Tudtam,hogy nem lesz könnyű,de annyira akartam ezt az egészet,hogy belevágtam.

Összepakoltam egy nagy táskányi ruhám és elindultam az álmaim felé…