Nappalok és éjszakák

2012 január 10. | Szerző: lájtblu

 Kezdtem megszokni,hogy éjszaka dolgozok és nappal alszok.Nagy változás volt az eddigi életemhez képest.Általában 6 fele már a bárban készülődtem..haj,smink,fekete hosszú ruha,amit 11 után kellett átcserélni valamivel rövidebbre.

A pincérekkel és pár brazil,venezuelai lánnyal nagyon jóba lettem és napi szinten találkoztam velük.Volt aki már nem járt minden nap be a bárba,csak azokon a napokon,amikor nagyobb volt a forgalom.Ez általában csütörtök és a hétvége volt.Ők megtehették,hogy nem járnak be,sokat kerestek és saját lakást béreltek.Már nem függtek senkitől.Sajnos én nem voltam még ilyen szerencsés helyzetben.

Mivel én az apartmanban laktam ez azt jelentette,hogy minden nap köteles voltam dolgozni.Egyébként ezzel nem is volt bajom,csak voltak olyan napok,amikor nagyon kevés vendég volt és ilyenkor nagyon unalmas volt.Vártuk,hogy jöjjön valaki és ha az a valaki törzsvendég volt,akkor az valakihez jött és ez a valaki nem én voltam.Voltak olyan lányok,akik már több,mint egy éve dolgoztak itt és nekik visszajáró vendégeik voltak,akikkel szívesen beszélgettek.Sokszor olyat is láttam,hogy a vendég ajándék arany nyakláncot vett a lányoknak.Nekem ekkoriban még nem voltak törzsvendégeim,hiszen még csak egy hónapja voltam kint.

Ez idő alatt megszoktam a helyzetet.Már egész jól ment a spanyol is.Tudtam beszélgetni a vendégekkel,akik egyre több italra hívtak meg és végre elkezdtem keresni annyi pénzt,hogy rendesen egyek és még új ruhára is tellett.

Napközben,amikor a barátom végzett a melóhelyén mindig eljött és programoztunk.Voltunk moziba,ami igen vicces volt,mert nem mindig értettem,hogy mit mondnak,de ő lelkesen fordított nekem.Vasárnap szünnap volt,akkor mindig beültünk a Jep-be és kirándultunk szebbnél-szebb helyekre vitt el.Nagyon megszerettem ezt a kedves és mindig mosolygós fiút.

A barát

2011 szeptember 26. | Szerző: lájtblu

A srác még aznap felhívott és melóm után jött elém az apartmanhoz.Hozott virágot is,majd elmentünk sétálni és sokat beszélgettünk.Azon morfondíroztam magamban,hogy ilyen helyes pasit még sose láttam,de még olyat se aki a közelébe érhetett volna.Gyönyörű nagy barna szemek,feketés haj és jó magas ez párosul a kreolos bőrével…olyan mint egy félisten vagy nem is tudom,hogy lehet valaki ennyire szép??

Túl sok egom ekkoriban nem volt (most talán már több van),de sehogy sem értettem,hogy miért velem beszélget?Mit akar tőlem?Hogy lehet ilyen mázlim?Ahogy ezen merengtem megtörtént az első csók,ami olyan volt,mint a mesékben.Le se tudom írni,hogy mennyire varázslatos volt.

Egyszerűen teljesen levett a lábamról ez a pasi.Figyelmes,kedves,édes,meghallgat,humoros és még jóképű is…el sem hittem!

Minden nap találkoztunk ezután (erről majd még bővebben is írok).

A munka csak a szokásos,a magyar lányok bunkók,a lengyelek ribancok…elmennek akárkivel majdnem mindegy,hogy mennyiért.

Ilyen szintre,hogy lehet lesüllyedni,mert erre szerintem az sem mentség,hogy kell a pénz,mert akkor dolgozz meg érte…persze ez is egy fajta módja ennek,csak ehhez azt hiszem nekem sose lenne gyomrom.Talán el is hánynám magamat,ha ilyet tennék,undorító,de nem ítélkezem,hogy engem se ítéljenek.Ez pusztán véleményem kifejezése volt,mert csinálja ha neki ezzel nincs baja és tud nyugodtan aludni.

A pasi

2011 augusztus 19. | Szerző: lájtblu

 A venezuelai csajok lecsaltak egy hozzánk közeli szórakozóhelyre,ahova mi ingyen mentünk be.Nagyon szép volt a hely,szerintem ilyen helyen még Pesten sem voltam.A zene is jó volt.Az egyik pultnál állt egy magas és nagyon jóképű srác,egyből kiszúrtam és próbáltam a csajokat kérdezni,hogy ismerik-e.Mondták,hogy néha ide jár és nincs barátnője.Sajnos több infóval nem tudtak szolgálni.Bementünk a tánctérre és jót eljazzeltünk a csajokkal,kaptunk koktélt is az egyik csajszi vendégétől.Jól éreztem magam és a társaság is igen jó volt.

Majd leültem egy asztalhoz,mert elfáradtam és ekkor megjelent Ő..odajött és mosolygott,hihetetlen milyen mosolya volt.Aztán kérdezte,hogy tudok-e spanyolul,mondtam,hogy csak egy kicsit,majd mondta,hogy nem baj,mert ő tud angolul és beszélgettünk elég sokat.Majd haza is kísért.Mondta,hogy szívesen találkozna még velem.Nem sok reményt fűztem hozzá,mert ilyen jó pasival szerintem még nem is találkoztam soha.Mit is akarna tőlem?Ebben nincs semmi negatít töltet,csak akkor nem értettem,hogy egy ilyen pasi….de erről majd később írok.

Megfigyelés

2011 május 9. | Szerző: lájtblu

 A megfigyelő szerep igen könnyen ment.Néztem,hogy a többiek mit csinálnak.Közben barátkoztam a pincérekkel és a dj-vel.Nagyon szimpatikusak,mind helyi lakos.Azt vettem észre,hogy a magyarok nem tartanak össze egy kicsit sem.A másik fúrása nagyon jól megy.Nem értem ezt a mentalitást,egy országból jöttünk akkor miért kell ilyennek lenni?Persze sok dolog van,amit még nem értettem ekkor.

Néztem a lányokat,ahogyan mentek és beszélgettek a pasikkal,voltak ott üzletemberek,vén kujonok,fiatal turisták…Azt megfigyeltem,hogy legtöbbjük az átlag fölötti fizetéssel rendelkezik,mert maga a bár nagyon drágának számított a kinti viszonylatban.Az alkohol árak és az ételek is nagyon drágák voltak.

A venezuelai és brazil lányok szeretettel jöttek és beszélgettek velem.Elmagyarázták mi hogyan működik és hogy kivel érdemes jóba lenni és kivel nem.Nagyon kedvesek voltak és nem tudtam ezt a kedvességet hova tenni.Miért ilyen rendesek?De nem merült fel bennem semmi hátsó szándék,de nem hiszem,hogy naiv lettem volna.Igazából csak úgy voltam vele,hogy volt bennem egy olyan érzés,hogy bennük lehet bízni és mint később kiderült igazam volt.Nagyon jólelkű,kedves és okos lánykák.

A magyarok csak egy vetélytársat láttak bennem,akit tönkre kell tenni,mert elrontom az üzletüket esetlegesen.Próbáltam kedvesen közeledni,de nem sok sikerrel.A legtöbb buta volt és szépnek sem mondható vagy volt már 32 éves.Kijött,mert otthon nem volt jó munka és azt gondolta majd így hazaküldi a pénzt a gyerekeknek.Vajon hogyan merülhet fel egy családanyának ilyen gondolat a fejében?Mit mondott a gyerekeknek a férjnek,mit csinál kint?Nem az én bajom,úgyhogy nem is törődtem vele inkább.A legtöbb magyar lány nem beszélt sem angolul,sem spanyolul.Nem tudom,hogy nekik mit mondtak,hogy nem kell nyelvtudás úgy is elboldogulsz?Ilyen buta nem lehet valaki,hogy elmegy 10000 km-re úgy,hogy nem beszél a magyaron kívül semmilyen nyelvet,de mégis voltak ilyen lányok is.

Éjszaka

2011 április 9. | Szerző: lájtblu

 Este taxival vittek minket be a munkahelyre.Főnökasszony nagyon szimpatikusnak tűnt,bár az nagyon nem tetszett,hogy mindenkinek elkérték az útlevelét és azt mondták,hogy majd amikor lejár a szerződés visszakapjuk.

A bár egy elegáns helyen volt szép berendezéssel.Látszott rajta,hogy a felső tízezer gyűjtőhelye.Megismertem a pincéreket és a dj-t.Többségük helyi lakos volt.A lányok minden helyről jöttek,volt ott brazil,argentin,venezuelai,svéd,lengyel,cseh és pár magyar lány is.Az egyik venezuelai lány nagyon kedves volt,odajött beszélgetni velem.A magyarok csak vetélytársat láttak bennem,nem is nagyon közeledtek felém.Látszik,hogy mennyire nagy az összetartás külföldön is,nemcsak itthon.

Elmondták,hogy mi a dolgunk.3 tánc a színpadon és a vendégekkel kell beszélgetni,na ez volt az amit még nem tudtam,hogy hogyan valósítok meg,mert nem tudtam akkor még folyékonyan beszélni spanyolul.De tudtam,ha akarom akkor gyorsan megy majd a nyelvtanulás.Munkahelyen kívül nem szabadott elvileg a vendégekkel lenni,persze ezt nem hiszem,hogy valaki is ellenőrizte volna.

Nekem még minden új volt,de valahogy nem volt rajtam semmiféle feszültség vagy félsz.Ránéztem a többi lányra és úgy voltam vele,ha nekik sikerült itt maradni nekem is fog,mivel elég kitartó vagyok és ha egyszer elterveztem valamit akkor megcsinálom.

Az első napon még nem kellett semmit csinálnom.Meg kellett figyelnem,hogy a többiek hogyan dolgoznak,voltak törzsvendégek is,akik bizonyos lányokhoz jártak vissza.Üzletemberek és idősebbek is voltak.

Megkérdeztem az egyik lányt,akivel jóba lettem,hogy a lányok eljárnak-e a vendégekkel,ő azt mondta,hogy vannak olyanok.Ez az egy volt,amit tudtam,hogy én nem fogom megtenni.Nem alacsonyodok le egy ilyen szintre,nem vagyok én prosti.A beszélgetés belefér,de semmi más.

Mint kiderült a legnagyobb ribancok a csehek (erről majd később).

Az utazás elkezdődik

2011 április 7. | Szerző: lájtblu

 Sosem repültem még ilyen messzire és ilyen sok időt.Eddig csak Svédországban voltam az csak 2 órás út volt.Tudtam,hogy most ez jóval hosszabb lesz.Szerencsére a repüléstől nem félek.Ferihegyen találkoztam egy másik magyar lánnyal és vele csekkoltunk be,majd indult is a gépünk frankfurti átszállással mentünk.Frankfurtban vártunk 1,5 órát,majd indult a járat Mexikóvárosba.A lány kedvesnek tűnt,de nem volt valami okos,mondhatni elég butuska volt.Alig beszélt spanyolul,én többet tudtam,mint ő.Pedig ő már dolgozott kint többször is.A repülőn megismerkedtem egy kedves mexikói pasival,elég sokat beszélgettünk.Szerencsére tudott angolul,mert az én spanyolom akkoriban nem volt a legjobb.Tizenpár óra elteltével landoltunk.Ilyen hatalmas repteret eddig csak filmekben láttam.Nekem akkor még minden az újdonság varázsával hatott.Kijött elénk egy mogorva öreg bácsi,aki elvitt minket a szálláshelyünkre.Egy nagyobb ház volt,ahol minden szinten 4-5 szoba volt.A szobákon ketten osztoztunk.Azzal a lánnyal lettem beosztva,akivel együtt jöttünk.Mondták,hogy kicsit pihenjünk és szokjuk meg az időeltolódást.Ez az eltolódás -7 óra volt Magyarországhoz képest.Nem tudtam pihenni,olyan izgatott voltam…

Kezdet

2011 április 6. | Szerző: lájtblu

 Már gyermekkoromban sem tudtam a popsimon ülni és ez az évek elteltével sem változott.Mindig mehetnékem volt.Tele voltam sok-sok tervvel.Mindent látni akarok-gondoltam akkoriban(gimnazista voltam).

Azóta sokat változtam,sokat tanultam és nagyon sok helyet bejártam,de még mindig mehetnékem van.Nem szeretnék leragadni Budapesten és itt megöregedni.

Mikor leérettségiztem megfogadtam,hogy elindulok és elmegyek Amerikába,de nem is akárhova hanem Mexikóvárosba.Egyik ismerősöm akkoriban egy cégnél dolgozott kint és az ő menedzserével vettem fel a kapcsolatot.Megbeszéltünk egy találkát.Akkor és ott én már tudtam,hogy mehetek.A nő azt mondta,hogy már jövő héten van szabad hely és mihamarabb kezdhetem a pincérkedést és táncolást kint.Teszem hozzá sosem dolgoztam vendéglátóiparban,hacsak a Burger Kinget annak lehet venni.

Hazamentem és közöltem a családdal,hogy akkor most én elmegyek egy fél évre.Anyum csak legyintett,tudta ha én valamit kitalálok akkor az úgy van.Persze féltett,hiszen akkoriban lehetett hallani,hogy elrabolnak lányokat és efféle szörnyűségeket.Cseppet sem féltem.Sosem voltam ostoba.Tudtam,hogy nem lesz könnyű,de annyira akartam ezt az egészet,hogy belevágtam.

Összepakoltam egy nagy táskányi ruhám és elindultam az álmaim felé…